A foglalkozás-egészségügyi szakorvos (más megnevezéssel: üzemorvos) feladata az alkalmazottak munkaköri alkalmassági vizsgálatainak elvégzése, egészségi állapotuk ellenőrzése mellett a munkakörnyezeti tényezők és a munkahelyi megterhelés felkutatása, rendszeres felülvizsgálata. Az üzemorvosi szolgáltatásnak jelentős megelőző szerepe van, hiszen a szakorvos javaslatot tesz, hogy milyen módszerekkel lehet a munkahelyi körülményeket úgy alakítani, hogy azok egészséget nem károsító szinten tartása megvalósuljon, a munkát végzők egészségének előtérbe helyezésével.
Itt megemlíthetjük a napjainkban oly gyakori gerinc- és hátfájdalmat, monitor előtti munkavégzés okozta látáskárosodást, számítógépes munkák során tapasztalt alkarpanaszt és ínhüvelygyulladást, zaj okozta halláskárosodást. Sokszor vannak olyan munkahelyi ártalmak, amelyek hatására rosszabbodnak az alkalmazottak meglévő panaszai, így előfordulhat hallás- és látásromlás, gerincbántalmak.
A vizsgálat során feltárhatóak olyan panaszok, melyek magukban hordozhatják komolyabb betegségek kialakulásának kockázatát, így nem elhanyagolható ezen vizsgátok megelőzésben betöltött szerepe sem.

A munkahigiéniás vizsgálat keretében a foglalkozás-egészségügyi szolgálat feltárja a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszicho szociális) tényezőket, kidolgozza a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárásokat, illetve olyan vizsgálatokat végez, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére).
A munkahigiéniás vizsgálat az egészségkárosító kockázat meghatározásához és nyomon követéséhez szükséges. A 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet szerint a munkakörnyezeti műszeres vizsgálat keretében egyrészt a munkahelyi kémiai kóroki (gázok, gőzök, aeroszolok, porok okozta légszennyeződés mennyiségi, minőségi vizsgálata), és a fizikai kóroki (pl. zajszint, infra- és ultrahangszintek, rezgésterhelések, ionizáló és nem ionizáló sugárzásszintek, elektromágneses tér jellemzői) tényezőket vizsgálják. Idetartozik továbbá a fizikai terhelés, igénybevétel vizsgálata is. A biológiai expozíciós mutatókat a vizeletben és a vérben is vizsgálják. A munka higiénés vizsgálatért fizetendő térítés összegéről a megrendelőnek és a vizsgálatot végzőnek meg kell állapodnia.

A rendelet - aszerint, hogy a tevékenységüknek mekkora az egészségkárosító kockázata - osztályokba sorolja a munkáltatókat. Ez alapján lehet megtudni, hogy a munkáltatónak kell-e a főműszak idejére üzemorvost biztosítania, vagy sem.
A besorolást a munkáltatónak kell elkészítenie, azonban figyelembe kell vennie a szolgálat vagy a Kistérségi Népegészségügyi Szolgálat (volt ÁNTSZ) véleményét is. Amennyiben egy munkahelyen az "A" és "B" foglalkozásegészségi osztályba tartozó munkavállalók száma egy műszakban meghaladja a 300 főt, a munkahely szerint illetékes intézet (Kistérségi Népegészségügyi Szolgálat) előírhatja, hogy biztosítsanak a dolgozók részére foglalkozás-egészségügyi szakápolói ellátást, beleértve az elsősegélynyújtás feltételeit is.

A foglalkozás-egészségügyi osztályok közül a "A" betűjelű a legnagyobb veszélyességi kockázatokkal járó tevékenységeket öleli fel, ebben az esetben 1000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvosnak és egy szakápolónak jelen lennie a munkahelyen. Ilyenek a bányászat, a kohászat fizikai munkakörei, valamint idetartoznak azok a munkavállalók is, akik ugyan nem fizikai munkakörben dolgoznak, de az "A" foglalkozásegészségi osztályt indokló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint 50 százalékát.

Ugyanebbe a foglalkozásegészségi osztályba soroljuk

• a rákkeltőkkel exponáltakat,

• a sugárzó anyagokkal, ismeretlen (mérgező hatásuk szempontjából kivizsgálatlan) anyagokkal dolgozókat,

• az állatkísérletes munkakörökben foglalkoztatottakat,

• a korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottakat,

• a munkaidő-kedvezményre jogosító expozícióban alkalmazott munkavállalókat,

• a vasúti közlekedésben a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő, a légi és vízi közlekedésben szakszolgálati vizsgához kötött munkakörökben alkalmazott munkavállalókat, függetlenül a tevékenység ágazati osztályától.

A "B" foglalkozásegészségi osztályba a következő gazdasági tevékenységek fizikai munkakörei tartoznak, vagy az olyan nem fizikai munkakörök, ahol ilyen munkakörnyezetben töltik a dolgozók a munkaidejük több mint a felét:

• mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás,

• építőipar,

• élelmiszerek és italok gyártása,

• dohánytermékek gyártása,

• textíliák gyártása,

• ruházati termékek gyártása, szőrmekészítés és - festés,

• bőrkikészítés, bőrtermékek és lábbelik gyártása,

• fafeldolgozás,

• kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás,

• vegyi anyagok és termékek gyártása,

• gumi- és műanyag termékek gyártása,

• nem fém ásványi termékek gyártása,

• nyersanyag visszanyerése hulladékból,

• szárazföldi és csővezetékes szállítás,

• vízi szállítás,

• légi szállítás,

• bútorgyártás,

• egészségügyi és szociális ellátás,

• állat-egészségügyi tevékenység, nyomdaipari termékek gyártása.

Ebben a csoportban 1200 munkavállalónként kell egy orvost és egy ápolót biztosítani a főműszak idejére.

A "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolhatjuk az "A" foglalkozásegészségi osztályba nem tartozó ág, ágazat, al ágazat, szakágazat ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkaköreiben dolgozókat, valamint azokat a nem fizikai munkakörök munkavállalóit, akik a "C" foglalkozásegészségi osztályt indokoló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint a felét. Ekkor elég 1500 munkavállalónként a főműszak idejében biztosítani egy orvost és egy ápolót.

Ebbe a foglalkozásegészségi osztályba tartoznak a kutatás-szervezési, kulturális, oktatási, egyéb adminisztratív tevékenységet végző munkavállalók, továbbá az "A", a "B" és a "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolt tevékenységek nem fizikai munkaköreiben dolgozó, más osztályokba nem sorolt munkavállalói is. Ekkor 2000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvost és egy ápolót biztosítani.

Ha az ellátandó munkavállalók egynél több foglalkozásegészségi osztályból kerülnek ki, az egy szolgálat által ellátható létszámot egy képlet segítségével kell kiszámítani.

Jogszabályi háttere
Mvt.23. § (2) A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be. Az ellenőrzés elvégzéséig annak üzemeltetését, illetve használatát meg kell tiltani. Az ellenőrzés elvégzése - a veszélyeztetés jellegétől függően - munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.


Mvt.42. § b) a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, és használatukat meg kell követelni;


Mvt. 56. § Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.